Lezsák Sándos megemlékezése Mindszenty bíboros rádióbeszédéről



Lezsák Sándor: "Kérem, olvassák el, olvassák újra Mindszenty bíboros ötven évvel ezelőtti rádióbeszédét!..."

November 4-én egy ötven évvel ezelőtti eseményre em­lékezve Szili Katalin házelnök asszonnyal, a parlamenti pártok képviselőinek jelenlétében emléktáblát avattak a Parlament épületében. 1956. november 3-án az em­léktábla mögötti stúdióból rádiószózatot intézett a nem­zethez a katolikus egyház első embere, Esztergom érseke, Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Az emléktáblán a rádióbeszédből rövid részlet olvasható: „A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen, szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munká­jának értékesítése felől.” Lezsák Sándor, 'ki sátrat-vert Lakitelken, emlékeztet a T. Házban:

"Erről a negyedórás rádióbeszédről az elmúlt évtizedekben sok minden olyat elmondtak, belehazudtak, ami nem volt benne, és sok mindent elhall­gattak, ami benne volt. Nincs egyetlen olyan mondat vagy kifejezés, amit időszerűtlenné tett volna a következő fél évszázad. A világtól elzárt börtönévek alatt a hercegprímás megőrizte valóságérzékét. Felismerte az európai folyamatok máig ható lényegét, a nemzetállamok egymásrautaltságát, szövetségének szükségét. Elismerte a szociális érdektől korlátolt magántu­lajdont. Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy felismerte a szociális piacgazdaság szabályai alapján korlátozott magántulajdon fontosságát. Szükségesnek ítélte a szabad választások megtartását. Törvényes felelősségre vonást helyezett kilátásba, és erősen óvta az országot a magánbosszúktól. Alapelvként szólt a lelkiismereti szabadságról, az egyesülési és sajtószabad­ságról, a nemzeti kultúrához és a szabad művelődéshez fűződő jogokról. Hangsúlyozta, hogy az országépítés fontos feladatát csak jogállami keretek­ben a nemzeti összefogás képes megvalósítani. Óvott a túlzott pártosodástól. Joggal várta el „a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a Katolikus Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának vissza­adását”.

Mindszenty bíboros jelmondata, életcélja volt a Pannonia Sacra, egy olyan keresztény alapokon álló Magyarország megteremtése, ahol ki-ki szabadon követheti a számára szent vallásos életfelfogást, kialakíthatja a maga szilárd erkölcsi tartását, és ennek nyomán nem hódol be az anyagi, materiális élvezetek által sugallt önszeretetre, önzésre alapozott világnézeteknek. A kádári önkényuralom időszakában a marxista történészek tudatosan eltorzították és meghamisították Mindszenty életútját. Ennek következményei itthon ma is érzékelhetők. A külvilág a kezdetek óta pontosan beazonosítja a hitvalló, mártír bíboros életsorsát. Ezt jól érzékelteti például, hogy 1999. március 12-én, amikor Magyarországnak átadták a NATO-hoz történt csatlakozás okmányát, akkor Madeleine Albright amerikai külügyminiszter asszony ezzel a mondattal méltatta az eseményt: „Szent István és Mindszenty országa egyenrangú tagja lett az Észak-Atlanti Szervezetnek.” Egy amerikai külügyminiszter nem véletlenül mondta ezt, számára ez a két név fejezte ki Magyarország európaiságát. Szent István kapcsolta hazánkat az európai kultúrkörhöz, és Mindszenty József volt az, aki európai és keresztény ember tudott maradni egy bolsevik típusú diktatúrában.

Kérem, olvassák el, olvassák újra Mindszenty bíboros ötven évvel ezelőtti rádióbeszédét! Az a rendkívüli érdeklődés, amit a Mindszenty Társaság konferenciáján is tapasztalhattunk, jelzi, hogy Isten szolgája, Mindszenty bíboros életművének, keresztény tanításának a reneszánszát éljük. Mind­ez alapja lehet Magyarország, a Kárpát-medence, a bíboros szóhasz­nálatával élve: a történelmi haza erkölcsi, szellemi megújho­dásának is."