|
LEVELESLÁDÁBA – NYÍLT LEVELEK | ||
|
NYÍLT LEVÉL AZOKNAK, AKIK SZÍTJÁK AZ ANTISZEMITIZMUST – AVAGY ÚJABB PROVOKÁCIÓ PROHÁSZKA PÜSPÖK ELLEN –
Legutóbb a müncheni Mérleg főszerkesztőjéhez intézett levelem végén kitértem egy székesfehérvári hetilap firkászának a tudomány látszatával összeállított idézethalmazára, mellyel bizonyítani akarta Prohászka masszív antiszemitizmusát. Azt, hogy az Indítlak honlap olvasására egy MSZP-és fizetett újságíró nem szán időt, természetesnek veszem, – de hogy a provokációjára válaszoló Mózessy Gergely történész cáfolatát is semmibe vette, sőt újabbakkal állt elő, az már jelzi, hogy itt tudatos akcióról van szó. Hát akkor vegyük elő a tényeket. Van nekünk, szegény magyaroknak egy Budapesten (Kiadó EX2 Kft.) szerkesztett(?), de Székesfehérvár minden lakósának postaládájába ingyen (!!) eljuttatott „közéleti periodikája”, melynek egyetlen célja, hogy „pártunk és kormányunk” politikája mellett kardoskodjon. Mivel nem eleget látja az ország népe reggeltől másnap reggelig a miniszterelnök, a polgármester, a képviselőjelölt (Molnár Albert) elvtársakat, ezért a 8 oldalnyi MI ÚJSÁG az ő fényképeiket, nyilatkozataikat, interjúikat közli rogyásig. A hatodik évfolyamban járó „remeklés” főszerkesztője és a cikkek írója egy személyben az az ESTI JÁNOS, aki mindenhez ért: ős zseni. Természetesen ért a katolikus egyház hit- és erkölcstanához, ismeri a magyar- és az egyháztörténelem múltját, jelenét, sőt tanácsot is tud adni hívőknek, papoknak, főpapoknak, de még a Püspöki Karnak is. És hogy ne legyen feltűnő az egyszemélyes újságírás trükkje, Esti János a legkülönbözőbb nevekkel, rövidítésekkel álcázva jelenteti meg cikkeit, a Prohászkáról írtakat is. A VI. évfolyam 4. (LXX) számának negyedik oldala van a kezemben, az Olvasói Levelek rovata. Ebben többek között egy Lórodi Attila nevezetű olvasó, felbuzdulva Esti Jánosnak az előző számban megjelent cikkén, kirohanást intéz Prohászka püspök A háború lelke c. könyvének cikkei ellen, – és úgy állítja be őt, mint aki háború-párti lett volna. Természetesen cikkét azzal fejezi be, hogy az idei emlékév szervezőit figyelmeztetni kell: „a jövő generáció érdekében kötelességük történészi hitelességgel tanulmányozni nemcsak ezt a kötetét, hanem azt is, amit antiszemitizmusáról is tudunk...” A székesfehérvári lakosú Lórodi Attilának mindössze annyit üzenek, hogy az, amit főszerkesztő barátjának, Esti Jánosnak küldött levelében ír, nemcsak valótlanság, de rágalom is épp azzal a Prohászkával szemben, aki minden képességével, tekintélyével a háború ellen szólt, agitált, árváknak adott otthont, segélyeket szervezett. Biztosíthatom, hogy mint történész és a magyar ifjúság nevelője, éppen ezért az amorális kommunista-liberális eszméktől megszédített generációnk számára példaképként állítom Prohászka Ottokár püspököt. És most következzék az Esti János főszerkesztő nevével szignált cikkre írt megjegyzésem és figyelmeztetésem. A Lórodi Attilának írt válasza, mely „egy újságcikk margójára” oldalon olvasható, nem más, mint igen veszélyes provokáció! Felhívom figyelmét, hogy az alább idézett soraiban tetten érhető az a megdöbbentő jelenség, melyről maguk a zsidó történészek és hitükhöz, hazájukhoz hű zsidók annyiszor nyilatkoztak a holokauszt előtt és után. Nevezetesen, hogy különösen magyar földön, a békés magyar nép körében mindig akkor erősödik az antiszemitizmus, amikor maguk a zsidók gerjesztik önmaguk ellen az indulatokat. Most következzék Esti János válaszlevelének erre vonatkozó része: „... tény, hogy egy ember megítéléséhez annak teljessége kell, és tény az is, hogy látható módon ennek csak egy szelete érvényesül a tervezett – és deklarált – „Prohászka-év” kapcsán. Könnyű úgy követendő példát faragni valakiből, hogy annak csak jó oldalát mutatjuk be. Könnyű, de nem helyes. Ha a példát volt, vagy élő személlyel akarjuk hitelesíteni, olyan személyt kell választani ehhez, aki minden szempontból alkalmas erre. Mi úgy véljük, hogy Prohászka Ottokár történelmi nagysága és hibái együttes mérlegelése után nem alkalmas arra, hogy az ő személye például álljon korunk ifjúsága előtt. Pozitív tettei lehetnek példaértékűek, ám csak azok, maga a személy már nem. Ezért örülünk levelének, mely újabb adalékkal szolgált a fenti véleményünkhöz. Tisztelettel: Esti János főszerkesztő” Székesfehérvári lakós lévén, nem volt nehéz utánanéznem, hogy ki ez az ESTI JÁNOS? Éppen azért, mert kéretlenül minden postaládába eljuttatja 8 oldalnyi szennyesét, jogom van kérdezni: milyen alapon avatkozik bele egy más világnézetű firkász abba, hogy sok millió keresztény magyar kit tiszteljen, kinek az életét állítsa önmaga, családja és nemzete ifjúsága elé? Legutóbb azt írta, hogy „favete linguis”: inkább hallgassunk, – most meg le meri írni, hogy Magyarország tanítója és apostola nem lehet a mai ifjúság példaképe, csak azért, mert az ateista-zsidó, szabadkőműves, marxista és antikommunista szellemiség romboló nihilizmusára felhívta a figyelmet. Amikor mi ünnepelünk, Esti Jánosék tiltakoznak. Ugyanazt teszik, mint 1947 áprilisában: előbb újságcikkeket írtak, hogy nekik nem csupán Prohászka szobra van útjukban, hanem magának Prohászkának személyisége. A következő hetekben három ateista zsidó kötelekkel, rudakkal – gyáván, az éj leple alatt – nekirontott az Egyetemi templom közelében álló szobrának, és azt ledöntötte, fejét a porba tiporta. A tettesek fényképét olvasóim megtekinthetik e honlap hasábjain: „PÉLDAKÉPEINK, PROHÁSZKA OTTOKÁR. A Prohászka szobor ledöntése” dokumentumok tükrében. Az egyik gyászvitéz, Faludy György, még ma is él, és büszke tettéért! VIGYÁZZATOK! ŐK MEGINT PROVOKÁLNAK! MEGINT JÁTSZANAK A TŰZZEL! ÉPPEN AZZAL, AMITŐL RETTEGNEK: AZ ANTISZEMITIZMUSSAL! EBBEN AZ ORSZÁGBAN NEM A „MI ÚJSÁG” FIRKÁSZA FOGJA MEGMONDANI, HOGY KI LEGYEN PÉLDAKÉPE A MAGYAR KERESZTÉNYEKNEK! Barlay Ö. Szabolcs
|