LEVELESLÁDÁBA   –   NYÍLT  LEVELEK

Nyílt levél az anarhistákhoz

Most alakult meg a Királyi Városban, Alba Regiában, édes anyanyelvünk védelmében a Tiszta beszéd mozgalma. Mint pap s hitszónok, mint keresztény magyar ember, mint a magyar nyelv és irodalom akadémiai doktora, az Indítlak Honlap alapítója s szerkesztője, és mint magyar író – a mozgalom élharcosa vagyok....

Ennyit elöljáróban, hogy még érthetőbb legyen levelem üzenete mindazokhoz, akik a nagy nyilvánosság előtt ocsmányul szólalnak meg, írnak, vagy nyilatkoznak. Számuk egyre nő. Fertőző ragályként terjesztik a képernyőn, a rádióban, az újságban mind szóban, mind tartalomban önmaguk lepráját. Babits Mihály, Márai Sándor és Illyés Gyula már a múlt században Julien Benda nyomán az írástudók árulóinak nevezte őket. De amit napjaink firkászai tesznek, az már több, mint árulás. Ez anarchia!

E bevezető sorok után jelezni kívánom, hogy a közelmúltban barátaim kezembe tették az egyik napilapot, amely különben sem vitézkedik a Tiszta beszéd nemzetmentő mozgalmában, és nem tudni, hogy milyen szándékkal, de leközölte, sőt illusztrációkkal még nyilvánvalóbbá tette, hogy így, vagy amúgy, de ő is terjeszti a ragályt, jelen esetben az amoralitást, a szellemi, nyelvi anarchiát.

De pontosítani kívánok. Miről is van szó? Kezemben tartom a Blikk 2005. november 7-ei számát. A 7. oldalon a SZÓRAKOZÁS rovatban (mert hisz ez a lepra neki „szórakozás” csupán), s az óriás betűkkel nyomtatott főcímben ezt olvasom: „SZŰZ MÁRIÁT, SZÉCHENYIT és ADYT KIGÚNYOLÓ RAJZFILMHEZ ADJA A HANGJÁT” –, majd alatta még nagyobb betűkkel: „JÁKSÓ, EZT HOGY KÉPZELED?”

De térjünk a tárgyra: A „szórakozás” jegyében az újság szerkesztője helyén valónak látta leközölni Jáksó arcképét, és bemutat három „mozaik” kockát. 1.) Ady Endrét majomketrecben láthatja az olvasó. 2.) A legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt, nemesi ruhában úgy ábrázolja, hogy épp egy fehér kancával közösül. 3.) Szűz Máriát, Magyarország Patrónáját, a hazai pornóipar fellendítésének reményében úgy mutatja be, mint egy pornószínésznőt, aki ágyában egy seregnyi katonát vár (Három királyok öltözetében?) –, és mindezt immár nemcsak a kereskedelmi TV ún. Hungarikumában!! láthatja a magyar néző, hanem a Blikk „szórakozás” rovatában is, bizonyára azzal a céllal, hogy mindazok, akik nem látták a képernyőn ezeket a „szórakoztató szenzációkat”, most már a Blikk hasábjain is láthassák, olvashassák.

A film sok száz képe – ezek után érthető – ehhez hasonló „szenzációkat” tartalmaz. Többek között azt, amely Csukás István író Süsüjének családját apácákkal táplálkozó szörnynek tünteti fel.

+

Nem kívánom sem időmet, sem agyamat, megoperált szívemet tovább terhelni a kloaka eme ocsmányságaival. Csupán két mondatot írok le a cikkből.

Az elsőt Jáksó László mondja, aki e gyalázatos rajzfilmhez adta a hangját: „Tudtam, mihez adtam a nevemet, de nem gondoltam, hogy ekkora botrányt kavar majd. Én ebben az országban nem tudom már követni, hogy hol az érzékenység határa.” – Épp erről van szó! Azért nevezem ezt az ember (?) típust anarchistának, mert ezeknek a szellemi roncsoknak lelkiismerete nem ismer „küszöböt”, nem tudja mit szabad és mit nem. Gátlástalanok. Ha hatalomhoz jutnak – már pedig a média a legnagyobb hatalmak egyike –, életveszélyesek. Ott lőnek, robbantanak, ahol ártatlanok élnek, és azok szolgálatába állnak, akiktől a legtöbb pénzt kapják. A történelem tanúsága szerint a legtöbb anarchista bérgyilkos.

De ha már Ady Endrénél tartunk, akit majomketrecben mutogat a film, szeretném e szellemet, erényt, művészetet, nemzeti öntudatot meggyalázók kezébe tenni Ady megrendítő versét, mely a világirodalom egyik gyöngyszeme. Címe A Patyolat üzenete. Ebben megátkozza önmagát, „az első szennyes gondolatot”, mert „minden volt dolgom egy-egy átok... s a Vér be nyomorult, be ronda”.

És a „szeplős fogantatásnál” maradva, ismerik ezek az anarchisták Ady imáját a Pócsi Máriához? „Aki a pogányokkal is tudhat jól beszélni” – és aki azt kéri tőle: „maradjak meg magamhoz érdemesnek.”?

A hitünket, irodalmunkat meggyalázók természetesen nemzeti öntudatunkat is bemocskolják. Micsoda perverz agy kell ahhoz, hogy azt a Széchenyit, akit Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezett, Jáksó és társai úgy állítják a nézők elé, mint aki saját lovát hágja meg! Az én szememben ez hazaárulás! Azonos azzal, amit Petőfi a „sehonnai bitangról” állít, akinek „drágább rongy élete, mint a haza becsülete.”

A másik mondatot így fogalmazza meg a cikk írója: „Felkerestünk több katolikus egyházi személyt is... de senki sem kívánt nyilatkozni az ügyben”. Bár számomra Julien Benda ebben is mérvadó, aki azt állítja Az írástudók árulása című művében, hogy az árulók eleve nem szavahihetők, vagyis nem tudni, hogy kiket kérdeztek meg, és valójában mit válaszoltak. Mindenesetre – bár nem vagyok egyházi vezető, de mint hívő katolikus magyar ember a következőket vetem papírra: Lám mégis igaza volt Prohászkának, aki épp 100 évvel ezelőtt megjósolta, hogyha népünk felelősei nem vigyáznak, akkor a közeljövőben megesz bennünket a tetű! (Lásd az idézetet könyvemben: Hitvédelem és hazaszeretet, avagy Antiszemita volt-e Prohászka?)

Végül hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a Blikk szerkesztősége mindezt a gyalázatot tudatosan közölte, és eleve biztosítja Jáksót és társait, hogy nem kell félniük, nem lesz ebből bírósági per, meg ítélet, hiszen nálunk – idézem – „a történelmi személyeket nem védi törvény”. Ha így igaz, akkor még nem jött el a „fordulat éve”!

Barlay Ö. Szabolcs