Csaba  testvér  üzenete


Lakodalmi meghívás

A kánai menyegzőre hívlak benneteket. A mostanira. Mert a 2000 évvel ezelőtti folytatódik. Az Isten a legjobb és a leggazdagabb atya. A baj az, hogy nem vesszük észre. Sem a világban, sem az egyházban. Pedig szemkápráztató lakomával vár, és asztalai roskadoznak a jobbnál jobb falatoktól és a legkülönbözőbb boroktól.

Hogy hogyan működik az a bizonyos „fogaskerék”, amiről annyiszor beszélek nektek, nos, halljátok Csaba testvér első üzenetét, melyet most kaptam címemre, Dévából.

Barlay Ö. Szabolcs


Kedves Munkatársaim! Szeretett Testvéreim!

Szeretettel megosztom veletek szívem első örömét 2007-ben.

Egy kilenc gyerekes család két középső gyermeke évek óta nálunk van. Az anyuka egyszerű kőműves asszony, rendszeresen vakációba haza vitte a gyerekeit, és szegényen is, de tisztességesen nevelte az otthon maradottakat. Most nem tudott utánuk jönni, én vittem szilveszter estéjén a szentmise után haza a gyerekeket. Döbbenten láttam, hogy az ősz óta a család anyagi helyzete nagyon sokat romlott. Az édesanyát megműtötték, diszkosz sérvvel, így dolgozni nem tud, persze nincs betegnyugdíja, mindenüket eladták a mindennapi betevő falatokért. A nagyobbik lányt elhagyta a férje, jobb híján így ő is az anyukához költözött három egész kis babával. A 12 főre duzzadt nagycsalád felélte a tartalékait decemberre. Az egyetlen fantom blokkos szobácskájukban sötétben, hidegben fogadtak. Megrázó volt látni a tíz, tizenkét év alatti gyereket összebújva, dideregve sírni. Az anyukának egyetlen kérése volt, csukjuk be az ajtót mert bejönnek a patkányok. A gyerekeket otthon hagytuk, de nekem nehezen csúszott le a torkomon a szilveszteri vacsora. Másnap elmentem hozzájuk, és elhoztam az év első szentmiséjére mindnyájukat. A mise alatt újból átszerveztem gondolatban a nagy családunkat, 250 gyermek mellett kell legyen még egy családnak hely, otthon? Az áldozás utáni csendben találtam egy megoldást. A mise végén jó volt látni, ahogyan a kollégáim rugalmasan vállalták az év eleji átszervezést, és így egy kis, két szobás lakrészt fel tudtam ajánlani az édesanyának.

A költözés megtörtént. Most jövök tőlük, az „új otthonukból”, a 7-8 pulóverből kihámozott kicsik, a meleg fürdő után szépen alszanak. Az édesanyák nagy kerek szemükkel nézik a csodát, és még most sem hiszik, hogy az idei karácsony ilyen jó volt hozzájuk.

Nekem hálálkodnak, pedig mindaz, mit nekik felkínálhattam, nagyon sok jó embernek az ajándéka. Végül is egy kis pohár víz egy forrásból, mely kétezer évvel ezelőtt fakadt fel a betlehemi barlangban. Neki jár minden köszönet.

Szívemben végtelen hála van Krisztus iránt, mert felszabadított az önzés köteléke alól, és erőt adott, hogy elinduljak az ő általa mutatott úton, a szeretet útján, melyen járni oly édes, és gyönyörűséges. Ez az út, melyre mindannyiunkat hív az Isten, a végtelenbe visz, előttünk csodás távlatok vannak, végtelen földek, melyeket bejárni már Mennyország, itt a földön is.

Szeretettel kérlek mindnyájatokat, merjünk elindulni, tovább menni a Mesterünk által mutatott úton, a szeretet, az igazi boldogság útján 2007-ben is.

Csaba t.