Mária több mint szimbólum… "

 


Meg kell tanulni élni a nők új lehetőségeivel

Beszélgetés Kopp Mária professzor asszonnyal


A Megváltó születésének ünnepén, amely hazánkban hagyományosan családi esemény, különös figyelemmel fordulunk a Szűzanya felé. A modern nő látszólag távol áll Máriától — nemcsak anya és feleség, hanem képzett, dolgozó asszony, aki helytáll az élet minden területén. A női szerepek változásáról és ennek következményeiről beszélgettünk Kopp Mária egyetemi tanárral, a SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettesével.


Milyen erővonalak mentén alakult át a nők szerepe az elmúlt évszázadban?

— Régen csak azok a nők tudtak komoly társadalmi hatást kifejteni, akik uralkodói családból származtak - mint Szent Erzsébet vagy skóciai Szent Margit. Korábban a testi erő számított a vezetésben, ezért a férfiaknak volt meghatározó szerepük. Ma már tudjuk, több vizsgálat bizonyítja, hogy a női vezetők sok tekintetben demokratikusabbak. Persze akkor, ha nem akarnak jobb férfiak lenni, mint a férfiak.
A harcos feminizmus, amely szembe próbálja állítani a férfiakat és nőket, már inkább gátja a fejlődésnek. De tény, hogy ezek a mozgalmak nagyon sokat tettek a nők jogaiért, és erre szükség volt. Viszont máig sem tanulta meg a társadalom, hogyan lehet élni a nők új lehetőségeivel. Változáson ment át a házasság fogalma is. Korábban inkább érdekközösség volt, ma életszövetségnek tekintjük, amelyet önként vállal mindkét fél.

Valóban egyenlőség van férfi és nő között?

— Nem, de nem is lehet, hiszen a férfiak nem tudják átvállalni a gyermekek világrahozatalát, korai nevelését. Úgy kellene nagyjából egyenlő esélyeket biztosítani, hogy a nők ne legyenek hátrányos helyzetben a gyermek-vállalás miatt. A család és a hivatás szerep-konfliktusa az anyák életében drámai Magyarországon, mert szinte törvényszerűen negatív diszkrimináció érvényesül az iskolázott nőkkel szemben, hogyha gyermeket is szeretnének. Az egyetemisták és doktori képzésben részt vevők között közel egyenlő a nemek megoszlása, ám sokkal kevesebb nő dolgozik vezető beosztásban, az akadémikusok körében pedig alig vannak.

Milyen jó és rossz oldala van a nők megváltozott helyzetének?

— Összességében pozitív jelenségnek tekinthető a nők társadalmi szerepvállalása. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy azok az asszonyok, akiknek családjuk is van és dolgoznak is, tovább élnek, egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak. A nők iskolázottsága emellett közvetetten védi a gyermekek és a férfiak egészségét is.
Ami viszont nagyon komoly negatívum, hogy a társadalom egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy csak a nők tudják világra hozni a gyermekeket, illetve hogy a gyermek fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy az első években együtt legyen az anyával. Sajnos, ma a nők hobbijának tekintik a gyermekvállalást. Ugyanakkor a társadalom és természetesen maguk az érintettek érdeke az is, hogy a nők képzésébe fektetett évek, erőfeszítések ne vesszenek kárba, hogy lehetőségük legyen a társadalomban kamatoztatni tudásukat.

Sokat hallani arról, hogy a magyar társadalom még ma is alapvetően családcentrikus…

— Szerencsére hazánkban nagyon alacsony, körülbelül három százalék, azoknak a nőknek az aránya, akik egyáltalán nem akarnak gyermeket. Sőt, túlnyomó többségük úgy gondolja, nem lehet boldog, akinek nincsen gyermeke. Ez nagy szó, mert egyáltalán nincs ez így más, hasonló helyzetben lévő országokban. Ugyanakkor félő, hogy mindez változni fog. A nők igyekeznek összeegyeztetni a családot és a munkát, ám a társadalom semmiben sem segít nekik. Ezért egyre halasztják a gyermekvállalást. Míg a nyolc osztályt vagy kevesebbet végzettek esetében a kívánt gyermekek száma megegyezik a születettekével, a magasabb végzettségű nők — és férfiak is — több gyermeket szeretnének, mint amennyi végül világra jön. A jelenlegi demográfiai helyzetben a kívánt gyermekek megszületésének és mutatták, hogy ha egy munkahely számára fontos a család, és támogatja ebben az alkalmazottakat, azok sokkal lojálisabbak._ Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a rész- és táv-munka, valamint a rugalmas munkaidő jelentőségét. Az Európai Unió tagállamaival összevetve Magyarországon a legalacsonyabb ezen munkavállalási formák elterjedtsége.
Nagyon fontos volna a kommunikációs készségek tanítása, amelyek segíthetik megelőzni, illetve megoldani a családokban a konfliktusokat. Egy családban a gyermek születése — bár a felmérések szerint a legnagyobb örömnek tartják az emberek — tipikus stresszforrás, kihívás. Nagyon nehéz az új, kötelezettségekkel teli élethelyzetet elfogadni, és ez komoly tényező a válásokban. Emellett a nőket fel kellene készíteni arra, mit jelent otthon lenni a gyermekkel. Egyedül van, nem tud kimozdulni a lakásból, a baba sír, és nem tudja, mit kellene tennie, úgy érzi, nem kompetens anya — ezen helyzetek miatt a fiatal anyák majdnem tíz százalékánál kimutatható depressziós állapot. Ennek megelőzése vagy legalább kezelése nagyon fontos volna, mert mindezt a gyermek és az egész család komolyan megszenvedi.

Él bizonyos előítélet azokkal a,nőkkel szemben, akik másra — bébiszitterre, bölcsődére — bízzák gyermeküket, mert vissza szeretnének menni dolgozni…

— Ezt a tipikus előítéletet semmi sem támasztja alá. Az első hónapokban az anya nem pótolható mással, de semmiben nem szenved hátrányt a gyermek, ha egyéves korától az édesanyja mellett más, egy megfelelő személyiségű ember is van vele. Emellett nagyon fontos volna az apákat is bevonni a gyermek nevelésbe. Norvégiában, a nyolcvanas években Gro Harlem Brundttand miniszterelnökként és négygyermekes anyaként sokat tett az esélyegyenlőségi törvény megvalósításáért, amely komolyan támogatja, hogy részidőben az apák is otthon maradjanak a gyerekekkel. Kiderült, hogy ez nemcsak a gyermekvállalások számát (ott 2006-ban 3,7 volt a népesség-növekedés aránya), hanem a férfiak és nők várható élettartamát is megnövelte.

Mária az az ikon, akiben szemléljük, Isten miként képzelte el a nőt. Mit kellene ma leginkább szem előtt tartanunk, megvalósítanunk ebből?

— Mária több mint szimbólum, mert az igazi anya olyan, akire mindannyiunknak feltétlenül szüksége van. Csodálatos, hogy a katolikus egyházban Isten után a legmagasabbra egy édesanyát helyezünk. Ha az anyaság tisztelete ilyen általános lenne a társadalomban, egészen másmilyen lenne a világ.

(Szalontai Anikó - Új Ember 2007 december 23-30)