Nyolc nap múlva

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békeség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békeség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folyatatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: Láttuk az Urat. De ő így szólt: Hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel az oldalát, én nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanít­ványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: Békesség nektek! Tamásnak pedig ezt mondta: Nyújtsd ki ujjaidat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás így válaszolt: Én Uram, én Istenem! Jézus ezt mondta neki: Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek! Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. (Jn 20,19-31)

Természettudományos tényeket is lehet tagadni, de annak semmi értelme, hisz a tagadó Önön korlátaival hivalkodna. A hit tényei tagadhatók, a kétely megengedett, és néha szükséges. Jézus nem zárja ki ugyan az empirikus bizonyosságot – Tamás kérésének minden további nélkül eleget tesz – de elvitatja azok kizárólagosságát. Sőt, azt mondja, nem ez a döntő. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ennyire kézzel foghatóan és ujjal tapinthatóan „rátapinthasson” az Igazságra. Boldog, aki ezek nélkül szerez bizonyosságot. Hogyan? A közösség tanúságtétele alapján. Tamás az első körben nem volt jelen a közösségben. Jézus nem firtatja, merre járt. Mi se firtassuk. Mint ahogy el kell fogadnunk, hogy a hívők egy jó része nem jár minden vasárnap a közösségbe, oda, ahol Krisztus sebei tapinthatóvá válnak. De aki így kizárja magát, annak nincs jogcíme a tapasztalatra. Néha mégis megadatik neki, akkor ajándék. Az egyháziak úgy mondják, kegyelem. Az ugyanaz! Persze, mindig ajándék. A közösségben is. A közösség a legnagyobb ajándék. Tamás esete arra int, hogy a legnagyobb kegyelem a közösségben vár ránk: ez a kegyelem, az ajándék helye. Mi akadályozhat meg mégis? A félelem, ami miatt bezárkózunk? Akkor is, ma is? A keresés a közösségen kívül? Jézus belép hozzánk. Akár falakon keresztül. Csak együtt kell lennünk, várva őt. Ez a vasárnap, a nyolcadik nap mélyebb értelme.

Kiss Ulrich SJ