Aquinói Szent Tamás meditációja a keresztről


Nagyböjt

Sokféleképpen készülhetünk keresztény lelkiéletünk központi ünnepére, Húsvétra. A nagyböjt ugyanis nem önmagért, és nem önmagában alkot egységet, hanem az is felkészít a Feltámadásra.

De tagadhatatlan, hogy különösen az utolsó évszázadok lelkimozgalmainak szellemisége felerősítette a középkorban elindított nagyböjti hangulatot. A nyugati egyház zenevilága is megadta ehhez a hangeffektusokat, kezdve a gregorián Stabat Mater dolorosájától a Bach-passiókig. És ide sorolhatjuk az elmúlt évek minden eddiginél megrázóbb filmdrámáját, Gibson Passióját.

Én most az egyszerűségében is monumentálisnak tűnő rövid elmélkedéssel szeretném megadni az idei nagyböjt alaphangulatát: Aquinói Szent Tamás meditációjával, amit a keresztről írt:

Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk.

Ami megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg minket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna.

De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg amit Krisztus megvetett a keresztfán, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.

Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: "Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát Ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.

Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert "amikor szenvedett, nem fenyegetőzött" (1Pét 2,23); "mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát" (Ap. Csel 8,32).

Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát "fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a ráváró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal" (Zsid 12,2).

Ha az alázatosság példáját keresed, nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon.

Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig. "Ahogy egy embernek (Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak" (Róm 5,19).

Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, "aki a királyok Királya és az urak Ura" (1Tim 6,15), "akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik" (Kol 2,3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, s hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.

Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen "elosztották maguk közt ruháimat" (Mt 27,35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, "hiszen tövisből koszorút fontak és fejére tették" (Mk 15,17).

Ne törekedjél élvezetekre, hiszen "szomjúságomban ecettel itattak" (Zsolt 68,22).