... erősíts a hitben, hogy ami késik, azért el nem múlik ...

 


Jókai Anna: Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten
       nézd, hogy élünk itt lenn
       katlanba zárva
       csodára várva
       csöbörből-vödörbe magyarok.
       Itt élünk se élve se halva
       hurrá a vödörben hal van
       süthetünk szálkás kis pecsenyét
       a friss húst viszi már a fürge menyét
       körben a bozótból
       ragadozók szeme villog
       az elhevert csordákon
       áldozati billog.
           (csitt, csak csendesen, ne kiálts,
            mormold, csak mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
       ha Te nem, ki segítsen?
       Sovány lakomára
       nova bort kínáltak
       s akik ezt megitták
       mind bódultakká váltak.
           (...csak csendesen, ne siránkozz,
            bátran szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
       érted sóvárog ma minden
       akik hortyognak szanaszét
       vagy ébren vigyáznak
       síkos savas eső alatt
       bíz egyformán áznak
           (...csak csendesen, mind aki lázad
            báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
       erősíts a hitben
       hogy ami késik
       azért el nem múlik
       él még a Te nyájad
       bárha szőre hullik.
           (...csak csendesen, nem használ a lárma
            mostoha szülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
       más remény nincsen
       mint igazad, kegyelmed
       hogy Te szabj végül rendet
       maradék országnak
       adj életes kedvet
       a lecsonkolt többit
       gyógyítgasd ne engedd
       önnön-gyilkosává válni –
       haza kell találni!
           (...csak csendesen, mert vád alá vesznek
           jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
       nem hoztak, de vittek
       a vak lóra azt hazudták bátor
       suba alatt kupec lett a pásztor
       műdalokkal altat nejlon-furulyája
       dagonyáztat minket langyos pocsolyába.
           (...csak csendesen, élvezd a táncot
            csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban régi jó Patrónánk
       hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
       fulladunk a füstben a folyónkban cián
       sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten-hiány
       mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
       hóhér a halottal cinikusan békül
       dús szobákban ál-parasztok
       a búzát égetik ők nem a harasztot
       melósvezér nyüszít, uszít
       munkásember helyben fut itt
       a hajléktalant rendőr verte
       shoppingcenter országszerte
       mocskos pénznek nincsen szaga
       gaztól rabolt s gaz lett maga
       és a művész? búsan kérded
       megvették a tehetséget
       sirasd őket Ősi Anya
       zsoldos pénznek sincsen szaga.
           (...csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
            végtelen időben mindenkit megérni)
Öregisten, Nagyisten
       kit kövessünk s kit nem?
       Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
       hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
       a reánk szabott leckét beteljesíthessük
       gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
       náci-tudat, bolsi-tudat
       csak álarc a Szörnynek
       egyképp meggyötörtek
       lám egymásra törnek
       gonosz század elment
       nehéz évek jönnek
       melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
       bíztass hogy a testvérharc megszűnhet
       göngyöld e Földgolyót Fiad köntösébe
       édes hazánkat annak is kellős közepébe
       a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.
       Annyi gyalázatos koron át
       őrizd meg számunkra misztikus koronád.
           (...csak csendesen, akinek füle van, hallja,
            a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
       mit akarjunk s mit nem:
       törvényed vezessen
       hogy e kis nép oda ne vesszen
       át ne lyukadjon helyünkön a térkép
       ki ne radírozzon a világi lét végképp
       serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
       kend meg könnyektől elhomálylott szemét
       küldd le a magasból újra e véres-veres földre
       tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
           (A születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
            – hiszen az életünk hovatovább ráment –
            mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)