Mit ír Esterházy Péter a Vigilia karácsonyi számában?
– 2005 –



Alighanem kényelmetlen helyzetbe hozta önmagát a Vigilia piarista főszerkesztője, mert a közismert és nagynevű íróknak eleve megígérte, hogy szóról-szóra közli válaszukat. Idén az egyszerűség, a karácsonyi béke és a harmónia után érdeklődött, és ezúttal is nagyszerű és igen elgondolkodtató válaszokat kaptunk.

A legnagyobb meglepetést megint Esterházy Péter vallomása okozta, aki nem szokta megválogatni szavait, ha egyszer tollat ragad. Én most azért ragadom ki az ő írásának egyik bekezdését, mert rólunk is szól, feketén-fehéren. Méghozzá kemény-kegyetlen iróniával, melynek nem nagyon szoktak örülni a hierarchia berkeiben. De hát az adott szó kötelez, és a főszerkesztő kénytelen volt közölni – épp karácsonyi ajándékok közé csomagolva – a szókimondó író sorait. Íme a részlet:

„... fájdalmasan és valamelyest meglepetten látjuk, milyen heves békétlenségben él országunk. Ez – többek közt – a diktatúra következménye. És – szerintem – annak az erőnek a hiánya, melynek megléte lehetővé tenné, hogy elfogadjuk magunkat, a régi magunkat is, hogy nyíltan, becsületesen, tisztán, hűséggel és igazságossággal tekintsünk magunkra, a történetünkre. És minthogy túléltük a rendszert, és a diktatúrát csak kompromisszumok árán lehet túlélni, ily módon tekintsünk a kompromisszumainkra, sajátunkéra és nem a másikéra. Erre társadalmi szinten ez idő szerint nem vagyunk képesek (fejétől bűzlik a hal, hívhatjuk a fejet pártnak, elitnek, püspöki karnak, de az egész hal büdös) ezért a másikban keressük és találjuk meg boldogtalanságaink okát.

Nem úgy van-e, hogy a világ egyre inkábbi érthetetlensége, kaosza belső ijedtséget okoz? Mert nem találunk és nem kapunk jó válaszokat. Az egyház sem ad, van, akinek ad, és van, akinek nem ad, – de a „világnak” nem ad.... Mintha az egész világ menekülésben volna.”

Megjelent a Vigilia 2005. decemberi számában, a 956. oldalon