I S T E N   N Y O M Á BA N

avagy

AZ  ÉN  IMAKÖNYVEM

I.

Következő >>

Tájékoztatás

    Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy írjak egy imakönyvet. Az anyaggyűjtés változatlanul folyik, de az idő vasfoga széjjelmarcangolja amúgy is rokkant egészségemet. Az életmentő műtétek és a 86 év elegendő magyarázatot ad mindenre.

    Csakhogy a lelkek szomjúsága és az igény nagyobb úr mindennél. Ezért döntöttem úgy, hogy könyv helyett az internetre teszem rá az elkészült oldalakat. Ezt az átmeneti megoldást is Isten gondviselő jóságának tulajdonítom, hiszen így sokkal többen olvashatják, mintha csupán egy hazai nyomdában adnám ki könyv alakjában. Deo gratias!


*

AZ IMA ÉLETSZÜKSÉGLET

    Ha őszinték vagyunk magunkhoz, kertelés nélkül állíthatjuk, hogy valamilyen formában mindannyian imádkozunk. Olyan alapigény ez, mint a víz a halnak, oxigén a tüdőnek, szárny a madaraknak, vagy mint szél a vitorlának. Egyik a másik nélkül nem tud meglenni, értelmetlenné, sőt lehetetlenné válna az élet nélkülük.

    Így vagyunk mi emberek is az Istennel. Lehet, hogy nem vagyunk képesek Isten megértésére. Lehet, hogy megzavarnak bennünket a hit misztériumai, látszólagos ellentmondásai, esetleges valószínűtlenségei, melyeket elménkben semmiképpen sem tudunk rendbe tenni. Ám imádkozni egész biztosan mindenki tud. Ez az a támasz és erőforrás, amelyet soha senki nem vehet el tőlünk. Mennyire igaznak bizonyult ez a börtönben. Mindenemet elvehették, még a látásomhoz nélkülözhetetlen szemüvegemet is, – de imaéletemet, kapcsolatomat az Istennel soha senki nem tudta elvenni. Képtelenné rá egyedül csak elménk teljes megbomlása tehet. Lehetünk magatehetetlenek vagy koldusszegények, elveszíthetjük kezünket-lábunkat, lehetünk bénák, vakok, felpeckelhetik a szánkat, de imádkozni akkor is tudunk. Az ima nemcsak a szentek, a papok, a nővérek privilégiuma! Az ima a gyengék, az éhezők, a nyomorultak, hajléktalanok, üldözöttek, a kétségbeesettek, sőt a legbűnösebbeknek, a halálra ítélteknek is legutolsó fegyvere!

    És a maga módján minden másnál erősebb fegyver is. Mert mi is az ima? Amikor imádkozunk, először is nyilvánvalóvá válik, hogy számunkra Isten nem személytelen erő, gigantikus természeti elem vagy a legfőbb energiaforrás, nemcsak a Világmindenség mindenható Alkotója, hanem lény, aki emberi értelemmel és gondolatokkal megszólítható. Az ima a személyes Isten felé irányul, aki képes rá válaszolni is.

    Másodszor az ima rávilágít arra, hogy ehhez a személyes, érzékeny és megértő Istenhez fűződő viszonyunk maga is személyes természetű, nem szűri meg semmiféle tolmács, intézmény vagy szervezet, hanem mindig és minden esetben közvetlen és a lehető legbizalmasabb. Lenyűgöző gondolat, hogy míg a nagyhatalmú vagy fontos személyek biztonsági rendszerekkel, testőrséggel, titkárokkal, asszisztensekkel, mindig foglalt telefonokkal vagy titkos telefonszámokkal bástyázzák és zárják el magukat a világtól, addig a mindnyájunk felett uralkodó abszolút hatalom bármikor és bármilyen ügyben és bárkinek rendelkezésére áll. Mert az Isten más! Ő mindenkit személyesen fogad bármikor. Az Istenhez minden embernek közvetlen vonala van.

    Ez bizonyos értelemben feltétlenül igaz, noha legtöbbször egyirányú a beszélgetés. Szólhatunk Istenhez, és Ő úgy dönthet, hogy nem válaszol, vagy adhat rejtélyes, homályos vagy érthetetlen válaszokat is. Ám hogy hallgat bennünket, abban egészen biztosak lehetünk. Többek között ezért állítom, hogy egyik legfontosabb erőforrásunk az ima.

*

„Hiszek Benned, Uram, könyörülj az én hitetlenségemben.”

    Ha valaki azt mondja nekem, hogy „nem hiszek Istenben, hogyan tudnék hát imádkozni hozzá”, azt válaszolom, hogy ilyen összefüggés nem létezik. Lehet, hogy nem hiszel Istenben, de ez nem akadályozza meg Őt abban, hogy higgyen benned. Isten léte nem függ attól, hogy te hiszel-e Benne vagy sem.

    Nagyon is helyénvaló tehát, ha a hitetlenek hitért imádkoznak Istenhez. Éppúgy ahogy a hívők imádkoznak még több hitért. Magam is így teszek. A hitért való könyörgés bizonyos értelemben az ima legtisztább formája. Ezenkívül arra sem árt gondolni, hogy a lehető legnagyobb ajándékot kérik Istentől azok, akik hit nélkül élnek, de imádkoznak a hitért. Az Istenben való hit a legdrágább kincs, amit birtokolhatunk. A hit által minden lehetséges, nélküle minden értelmetlen! A hitért való imádkozás tehát a legnagyobbra törő ima, vele voltaképpen a minden ajtót megnyitó kulcsot kérjük Istentől. Így aztán nem értelmetlen dolog, ha legforróbban azok imádkoznak érte, akiknek a legkevesebb van belőle: a kételkedők, az agnosztikusok, az ateisták.

    A könyörgés lényege az imában való állhatatosság. Nyugaton a vasárnapi szentmisék végén évtizedeken át imádkoztak Oroszország megtéréséért. Múltak az évtizedek, és szemmel láthatóan nem történt semmi sem. És 15 évvel ezelőtt, a több évtizedes, látszólag hiábavaló imádkozás után megtörtént. Lehet, persze azt gondolni, hogy a Szovjetunió összeomlása mindenképpen bekövetkezett volna, azt azonban senki nem tudhatja, hogy imádkozás nélkül, vajon mikor.

Következő >>