Gondolatszikrák - 5

    Minden embert megérinti az Isten szelleme, aki szán erre. Az imádkozó ember ezt megtapasztalja. Az imádkozás a tudományok tudománya, a művészetek művészete! De éppen ehhez kell idő. Mennyi időt adok én Istennek? Talán újra fel kellene fedeznünk a "csend"-nek helyiségét.

    Az embernek önmagát kell megvalósítania, minden szempontot fel kell mérnie, hogy mindenképpen lehet "saját maga"? - méghozzá, ahogy azt magának elképzeli. És ma minden lehetőség megfelel! Így tekintve az önmegvalósítás elegáns körülírása a kemény önzésnek, mely brutális vonásokat mutat. Minden, ami nem tetszik, abból kilépek. Azért vannak a többiek,hogy én megvalósíthassam magam! Az természetes és szükségképpen csak oda fajulhat, hogy így semmi sem megy! -Jézus lelke egészen más, minden emberre hat, ha nyitott lélekkel fogadjuk. Az ember akkor éri el saját nagyságát, ha lejjebb helyezi képzelt mércéjét! Jézusunk példája egyértelmű, és ez isteni dimenziókba vezet minket. E nélkül az ember szétzúzza, szétrombolja saját magát. (Egy müncheni pap munkájából)

    A keresztények legyenek világító jelek a világban az emberek számára. Ha keresztények akarunk lenni, Krisztushoz kell formálódni.