Gondolatszikrák - 47

    A teremtés szeretetből lett, és csak ha keressük a szeretetet, tudunk segíteni a világon, és benne életünket formálni és fenntartani.   (Kriszta Neves)

    Az embereket és az emberi dolgokat meg kell ismerjük, hogy szerethessük. Istent és az isteni dolgokat szeretnünk kell, hogy megismerhessük.   (Pascal)

Példabeszéd a mustármagról

    A mustár nem éppen imponáló, ellenkezőleg, hajlamosak vagyunk meg­mo­so­lyog­ni, átnézünk rajta. De ha bevetik a földbe, feltör, nő és lenyűgöző fává válik, árnyékában állatok, emberek hűsölhetnek. Lehetővé teszi, hogy Jézus bi­zal­má­ba kerüljünk, - ha ez eleinte kicsinek, alig észrevehetőnek tűnik is. Ha az lenne a benyomásunk már nem érdemes. Ha a mindent jobban tudóknak gunyoros mosolya kísér és megkérdőjelezik: itt és most van ideje annak, hogy amit Isten elkezdett, azt boldogító befejezéssel be is végzi. Ennyire kell Istennek bizalmat adnunk!   (Herrmenn - Jozef Venetz)

    Uram Istenem, ha félünk, ne engedd, hogy kétségbe essünk. Ha csalódunk, ne engedd, hogy keserűek legyünk. Ha elesünk, ne engedd, hogy fekve ma­rad­junk. Ha értelmünk és erőnk végére érünk, ne engedd, hogy elpusztuljunk. Nem! Akkor engedd, hogy közelségedet és szeretetedet érezzük.   (Karl Bath)

Uram, én bízom benned.

    Minden ember fél a katasztrófától, bizonytalanságtól, gondoktól, öreg­ség­től, haláltól. Ezt érezték a tanítványok is a csónakban, amikor a tengeren a túlsó partra akartak átmenni az Úrral, és a tenger közepén heves vihar támadt. A hul­lá­mok elborították a csónakot. Jézus ekkor parancsolt a szélnek és a tengernek. De a tanítványoknak ezt mondta: "Miért féltek kicsinyhitűek? Még mindig nem hisztek?" Ezek a szemrehányó szavak minket is érintenek! Nemcsak szem­re­há­nyás hangzik, hanem kihívás és egyúttal vigasztaló utalás. Mert a hit nemcsak igenlést jelent a dogmákra, a hittételekre, hanem mindenekelőtt bizalmat. A tény, hogy Krisztus az én csónakomban, életemben van, ébresszen nagy védelmet bennem a legnagyobb szükségben is. Isten kezében biztos és védett vagyok.   (A. Moser)

    A keresztények olyan emberek, akik nagy reménységet hordanak szívükben. Nem azért, mert azt remélik, hogy vállakozásaik jobban sikerülnek; nem is azért, mert azt hiszik, a sorscsapások jobban elkerülik őket. Reményüknek neve van, és emberi arca: Jézus Krisztus, a megfeszített, a feltámadott, biztosítja őket, hogy a sokszor látszólag értelem nélküli életfonaluk kibogozódik, amikor visszatér, hogy új eget, új földet alkosson. Új város születik.
      Képekben beszél János a jövőről, amely elé megyünk. Isten lesz a vi­lá­gos­sá­gunk, és ezért jó, ami ránk vár és ami számunkra rendeltetett.   (Oscar Saier érsek)

Ruhája szegélye

    Ha csak ruhája szegélyét érintem, egészséges leszek, gondolta az asszony, aki már tizenkét éve beteg volt. Nem az érintése tette egészségessé, hanem Jézus hatalmában, irgalmában való hite. Az Úr nem utasítja el, mint a tiszt­vi­se­lő­nél, hanem felé fordul és jóságosan mondja: "menj, hited meggyógyított", ezzel közölve, hogy érezte az érintést.
    Mi, emberek rá vagyunk utalva a jelekre. Ezek vezetnek Hozzá. Ha meg­é­rint­jük ruhája szegélyét, megérinti szívünket.   (A. Stehlin)

    Az arsi szent plébános észrevett egy parasztembert a templomban, aki minden nap ott volt csendben. Egy nap megkérdezte tőle: mit csinálsz? A válasz: "Ő néz engem, én nézem Őt."