Gondolatszikrák - 35

    Csak a szerencsétlenségben tudjuk meg, hogy kik vagyunk.

    Az ember csak árnyék, igazán csak addig él, amíg van valaki a földön, aki szereti.

    A reménynek a valóságból kell megszületnie, különben nem remény, hanem álom.

    A logika mérőlécével a kezünkben megfeledkezünk a szeretetről, melyet nem lehet lemérni.

    A szeretet nem keres egyenlőséget, de megteremti azt.

    A kis dolgok nem sokat mutatnak, de megadják a békét az embernek. Olyan ez, mint a mezők virágai, azt hisszük, nincs szaguk, pedig együttesen illatossá teszik a levegőt.

    Nincsenek olyan vastag falak, s nem lehetnek olyan erős vasrácsok, amelyen az anyai szeretet át ne hatolna.

    Mi, emberek a szenvedés által leszünk erősek.