|
Már régen nem egy filmről van szó. Mel Gibson Krisztus passiója akkor kavart példátlan vihart Amerikában, amikor még be sem mutatták. Rabbik, papok és világiak vitatkoztak a keresztény és zsidó vallás alaptételeiről, teológiai kérdésekről, az Újszövetség értelmezéséről, az antiszemitizmusról. Tették ezt azok, akik zártkörű vetítéseken láthatták a filmet, és főleg tették azok, akik nem látták, de pletykákra, feltevésekre alapozva vádaskodtak, hangulatot keltettek, uszítottak.
Mel Gibson és Jim Caviezel a forgatáson
A Jézus Krisztus életéről szóló mozik mindig is szenvedélyeket korbácsoltak fel, de még a szeplőtelen fogantatást mai környezetbe helyező, nudista jelenetekkel tarkított Jean-Luc Godard-film, az Üdvözlégy, Mária vagy a "nőcsábász" Krisztusról szóló Martin Scorsese-alkotás, a Krisztus utolsó megkísértése is kapott felmentést a sajtótól azzal a jelszóval, hogy csupán allegóriáról van szó. Mel Gibson filmjének pedig éppen az a legnagyobb bűne, hogy az Újszövetség alapján készült, vagyis Krisztus utolsó tizenkét óráját ebben a szellemben adja
vissza.
Az Oscar-díjas színész-rendező, Mel Gibson konzervatív katolikus, aki a malibui birtokán felépített saját kápolnájában latin nyelvű misét hallgat, aki a második vatikáni zsinat határozatait fenntartással fogadja. Karrierje csúcsán olyan filmet akart készíteni, ami számára a kereszténység lényegét fejezi ki: Krisztus önként vállalt szenvedésével megváltja a világot, szeretetével és megbocsátásával reményt ad a bűnös emberiségnek. A latin és arámi nyelven szóló alkotás szándékosan sokkoló hatású, amikor kegyetlen, brutális részletességgel ábrázolja Krisztus szenvedéseit a Getsemáne-kerttől a kereszthalálig.
Gibson a vállalkozásba 25 millió dollárt fektetett saját pénzéből. A forgatást kezdetektől fogva kellemetlen epizódok zavarták, a forgatókönyvet a rendező szerint ellopták, körözték, és a vádaskodás ellene már korán elkezdődött. Ezek után a zártkörű elővetítésekre Gibson csak az általa elfogadható vallási vezetőket, újságírókat hívta meg.
Dicséretet, bírálatot egyaránt kapott, de a film igazi ellenségei azok lettek, akik nem is látták. Hiúságuk a kirekesztettséget nem tudta elviselni.
A Krisztus passiójának többek között csodálója volt a 85 éves Bill Graham tiszteletes, Amerika legtekintélyesebb vallási vezetője, aki a könnyekig meghatódott. "Nem hiszem - mondta -, hogy valaha is volt ilyen pontos, szívbe markoló adaptáció Krisztus haláláról és feltámadásáról, arról, amit mi, keresztények a történelem legfontosabb eseményének tartunk."
A szűkszavú vatikáni közlemény szerint II. János Pál pápa hitelesnek, az Újszövetséghez hűnek tartotta a filmet.
Több rabbi viszont azt nehezményezte, hogy a zsidókat vérszomjas, gyűlöletteli, pénzimádó csőcseléknek ábrázolja a film. Ellentétben az idealizált Krisztus-követőkkel, a zsidók sötét tekintetű, rossz arcú emberek egytől egyig. Míg Pontius Pilátusban is akad humánus vonás, addig Kajafás főpap a korruptság, a gonoszság megtestesítője. A film legkritikusabb mondata, a Máté evangéliumából vett idézet pedig - "Vére rajtunk és fiainkon" (27, 25) - egyértelműen a zsidókat teszi felelőssé Krisztus haláláért. Gibson nemrég azt nyilatkozta, hogy a mondatot a nagy nyomás ellenére sem vágták ki a filmből, csupán nem fordították le angolra.
A leghevesebb kritikusok egyike, Abraham H. Foxman, a Becsületsértés Elleni Liga elnöke, aki papnak álcázva szökött be egy vetítésre, nem nevezte Gibsont vagy a filmet antiszemitának, de állította, hogy a film kiválthat antiszemita érzelmeket.
Az már megszokott, hogy a bulvársajtó szállította a pletykákat, megjósolta a sztár hollywoodi karrierjének végét, de meglepő, hogy a Gibson elleni rágalomhadjáratot a The New York Times vezető publicistája, Frank Rich vezette. A rangos lap nem szokta spekulációval traktálni híveit. Gibson esetében kivételt tett, Frank Rich nem látta a filmet, ennek ellenére tudni vélte, hogy Gibson 83 éves apjának holokausztelmélete a filmre vetítődik, hogy a film egyik forrása egy antiszemita apáca víziója, hogy a film kapcsán párhuzamot lehet majd vonni a bibliai idők és napjaink izraeli politikája között. Gibson álmártírsága pedig csupán "egy megelőző stratégia, hogy a kortárs zsidókat saját keresztre feszítőjeként tüntesse fel". Frank Rich azt is megjósolta, hogy a filmnek nem lesz sikere Amerikában, legfeljebb az antiszemita Európában.
Tévedett. Valóban, a nagy filmterjesztők nem merték a film forgalmazását vállalni. Rupert Murdoch stúdiója, a 20th Century Fox is meghátrált, pedig híresen jó kapcsolata volt Gibsonnal. De a február 25-én, hamvazószerdán bemutatott filmre elővételben ötmillió jegy kelt el. A protestáns egyházak kitűnő hittérítő, hitet erősítő eszközt látnak a filmben. Az ország minden részén mozikat bérelnek, hogy aztán a vetítés után beszélgetéseket, vitákat tartsanak. A baptista egyház például kétezer mozikomplexumot bérelt az első hétre. A katolikus egyház zsidó-keresztény párbeszédre buzdít. A magazinok címlapján a töviskoronás Krisztus képe látható, végül is ők is a piacból élnek. A Krisztus passiója Amerika legnagyobb szenzációja lett.
Több zsidó vezető már korábban figyelmeztetett, hogy a heves támadás, a bojkottfelhívás a visszájára fordulhat. Daniel Lapin rabbi így vélekedett a jelenségről: "Én egy ortodox rabbi vagyok, aki az ősi zsidó bölcsesség alapján három jóslatot kívánok mondani a Passióról. Egy: Mel Gibson és az Icon Productions rengeteg pénzt fog keresni. Azok a forgalmazók, akik a zsidó szervezetek nyomására lemondtak a terjesztésről, verhetik a fejüket a falba. A terjesztő, a Newmarket Films nevetve mehet a bankba. Kettő: a Passió sikeres lesz, és mint a legfontosabb és legalapvetőbb bibliai tárgyú alkotás vonul be a filmtörténetbe. Már ma is az a kultúresemény, amiről a legtöbbet beszélnek. Harmadik jóslatom pedig az, hogy a keresztények millióinak hite buzgóbb lesz a Passió lélekemelő, inspiráló hatására. A Passió
hitehagyott embereket arra fog ösztönözni, hogy rátaláljanak a kereszténységre. A filmet egy nap úgy tekintik majd, mint Amerika harmadik nagy vallásos újjászületésének előfutárát. Azok a zsidó szervezetek, amelyek pénzt és időt nem sajnálva támadták a filmet, nem lehetnek büszkék magukra. Mindenben kudarcot vallottak. Remélték, hogy tönkreteszik Gibsont, ehelyett gazdaggá tették. Remélték, hogy elhallgattatják a filmet, ehelyett reklámot csináltak neki. Végül, remélték, hogy segítenek a zsidóknak, ehelyett ártottak nekik."
HETI VÁLASZ 2004.02.27
*
Egy levelezésből kiragadott részek:
Hamarosan, előreláthatólag márc. 25-töl Magyarországon is bemutatják a Passió cimü filmet, amelyet mindenkinek ajánlok megnézésre. A filmet már látta az öcsém, aki az USA-ban dolgozik, és itteni közösségünknek az alábbiakat írta róla:
Kedves Margitosok,
Penteken megneztem a "Passion Of The Christ" filmet es megigertem, hogy reflektalok ra.
Nagyon megrendito filmrol van szo. Ugyan sokan voltak a plebaniankrol ebben a csoportban (800 jegyet adtak el csak nalunk), sok idegen (koztunk biztos nem hivok is) lattak velunk egyutt, akik a film nagy reszeben bizony nem nagyon nyultak a popcorn-jukhoz, meg a kolajukhoz.
Tobb alkalommal a film alatt csendes zokogast lehetett hallani az terem kulonbozo reszeirol es a tarsasag nagy resze dobbent csondben ulte vegig a film vegen a koszonetnyilvanito es kozremukodoket listazo sorokat.
Ilyet nem nagyon lat az ember.
A hazaterok kozul egyesek sokaig ebben a dobbent allapotban voltak, sokan (komolyabb hivok) ejfelig beszelgettek a filmrol, nem kevesen Szentirassal a kezukben. A kovetkezo napon a plebaniank egy csoportos megbeszelest is tartott a latottakat feldolgozando.
A konszenzus (hivo keresztenyek kozott) a kovetkezo volt:
- A filmrol megtekintese utan nem lehet egyszeruen nyilatkozni. A legtobb ember az ot kerdezotol idot kert, hogy magaban feldolgozhassa a filmet, mielott kepes elmeselni hogy "na milyen volt...".
- A film hallatlan (es 'latatlan') erovel, dobbenetesen mutatja be Krisztus urunk utolso 12 orajat a getszemani kerttol a feltamadas pillanataig.
- A film szcinematografiai szempontbol (zene, szinek, kameraallasok, muveszi hatasok es korabeli kosztumok, helyszinek) vetekszik a klasszisokkal (pl. Zeffirelli Nazareti Jazus -aval). A zene, szinek es hater nagy reszet olaszok rendeztek, ami onmagaban eleg a minoseghez (csakugy, mint a Zeffirelli filmben).
- Az eredeti nyelvuseg (aramul es latinul beszelnek a szineszek, feliratozassal) hatalmas mertekben ad ahhoz, hogy benne erezzuk magunkat a tortenetben. Valojaban, valaki azt mondta, hogy olyen volt, mintha egy misztikus elmelkedo fejeben nezte volna vegig a passiot. A nezo teljes mertekben reszeve valik a szenvedestortenetnek, o a tomeg, o a katonak, o, aki ostoroz es kereztre szegez, es o, bizonyos szempontbol Krisztus is.
- A film 100% -ig es melyen katolikus alkotas (Mel Gibson nemcsak hogy katolikus, de konzervativ, "Tridenti" katolikus - ami a liturgiat illeti). A stabbal a forgatas minden napja alatt miset hallgatott (es katolikusokkal, mint pl. Jezus szerepet jatszo szinesz - halgattatott) es vegigelmelkedte a kovetkezo nap forgatasara eso reszt.
Ennek koszonhetoen a keresztut kozbeni "flash back" reszek csodalatosan jelenitik meg az utolso vacsora aldozatanak es a keresztaldozatnak az egyseget. Pl. mikozben a kenyeret emeli fel Jezus az utolso vacsoran a film hirtelen visszater a keresztutra es a kereszttel Jezust emelik magasba, mintegy egyutt, a kenyerrel.
- Maria szerepe gyonyoruen es nagyon megrenditoen jelenik meg a filmben. Akik kizarolag a barokk Maria-kultuszon nottek fel, megdobbenve lathatjak milyen tundokloen egyszeru es megindito lehetett Maria, fia mellet a keresztuton.
- A jo es rossz, Krisztus es a Satan harca szuntelen jelen van, tele allegoriakkal, teologiai kepekkel es megrendito, beszelgetesi temat boven ado muveszi megkozelitesekkel.
- A passio rettenetesen brutalisan van abrazolva, de sokak egybehangzo velemenye az, hogy ez lehetett a valosag. A film elott a stab behatoan tanulmanyozta a torteneti, archeologiai, stb bizonyitekokat, hogy minnel hitelesebb kepet adjanak.
- A film jel, amelynek sokan ellene mondanak mar most, mindenfele indokkal. Ez tovabb erositheti sok keresztenyben a valosag es hitelesseg erzeset.
- A film abszolut nem antiszemita! Maria szerepet egy zsido filszineszno jatsza, akinek szuleit Auschwitz-ban oltek meg a nemetek. Nem lehet veletlen az sem, hogy neve "Morgenstern", vagyis "Hajnali Csillag", mint Maria neve a Szentirasban es a liturgiaban! A stabban egyebkent tobb zsido szarmazasu ember is van.
Morgenstern maga is rizikot vallat, mert a csaladja rossz szemmel nezte, hogy elvallalta a szerepet es nehez helyzetbe kerult e miatt.
- A forgatas alatt, ugy tartjak, 2 szinesz kozelebe tobbszor is belecsapott a villam (viharok alatt forgattak sokat), de senkinek sem lett baja. A Jezust jasztszo szinesz olyan elethuen akart jatszani, hogy tobbszor maga is megserult, belertve, mikor az egyik ostorcsapas nem talalta el a hatara tett plaszik barriert es a korabelit mintazo ostor egyetlen csapasa teljesen feltepte a hatat.
-----
Egyszoval: aki lelekben eros, mindenkeppen menjen el es nezze meg ezt a filmet. Nem hivoknek dobbenet, hivoknek kulonos, megrendito megerosites, misztikusoknak pedig "mindennapi elmeny" -ben lesz resze.
|