"Forr a világ bús tengere ó magyar!"

 


Szemünk láttára alakul át a magyar társadalom. Óhatatlanul a szüret utáni állapot jut az eszünkbe: lent a pincék mélyén a természet félelmetes "laboratóriumában" most forr a must! Tudjuk jól, hogy mi történik a hordókban, és azt is, hogy életével játszik az, aki nem ért a mustnak borrá történő kiforrásához. Itt ugyanis kémiai törvények mennek végbe, és mérges gázok szabadulnak fel, melyek kioltják a gyertyák fényét és megölik az embert is, míg végbe nem megy a zavaros lének ragyogó borrá nemesülése.
Ehhez hasonló folyamat zajlik a lelkek, a szívek, az agyak legbensőbb világában, a magyar társadalom életében. Ha nem lenne hitünk és ha nem ismernénk a gondunkat viselő Szőllősgazda szándékát, bizony kétségbeesnénk e folyamat mérges gázainak gyilkolni is tudó erejében.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy máris óriási az áldozatok száma,- azoké, akik nem tudják, hogy a sötét pincében milyen törvények uralkodnak, és nem akarják jószándékkal fogadni a szakértők figyelmeztetését: VIGYÁZZ! ÉLETVESZÉLY!
Az INDÍTLAK- nak épp az a feladata, hogy feltárja a lelkekben végbemenő forradalomnak rejtett törvényeit, és bemutassa a pozitiv és a negativ fázisokat, rámutasson az események mögött zajló forrongásokra, a lelki, szociológiai, jellembeli lázításokra, a felelőtlenek gyilkos szándékára.

Ennek tudatában két írást teszek közzé. Az első "levél" az Indítlak@datatrans.hu e-mailon érkezett és egyértelmű, hogy a Politika és Erkölcs című írásomnak, illetve előadásomnak kigúnyolása volt az ismeretlen "szerző" célja. Nem egészséges, normális vitáról van itt szó, hanem épp arról a mérges gázról, mely a pincében az oxigénre szomjas embert akarja megölni, - ha tudná - jelen esetben engem. És meg is tenné lelkileg, ha nem ismerném a pincék törvényét, és ha nem emelném magasra hitem és hazaszeretetem égő gyertyáját. A levél hangneme, a megszólítás: ("Szellemi árvízkárosult"), jelzi, hogy mi forrong ennek a magyarul beszélő polgártársunknak agyában, szívében, vérében. Nincs más feladatom, mint közölni Honlapunk olvasóival az egész szöveget, mert hiszen ilyen levélre válaszolni nem lehet. A tényeknek ellentmondani ugyanis az agy oxigén hiányát jelzi. Ha csak a magam véleményét mondtam volna el a politika és az erkölcs viszonylatában, akkor más lenne a helyzet, - de mivel előadásom Aristotelésznek, az emberi szellemiség egyik legnagyobb alakjának okfejtését tartalmazza, tudomásul kell vennem, hogy Aristotelésszel együtt "szellemi árvízkárosultnak" minősít az illető mindenkit, aki vallja, hirdeti és elvárja, hogy a politika is legyen köteles a morális törvényeit tisztelni, szabályait megtartani, különben öl, pusztít és anarchiát hoz létre.
--- Ime a szöveg:

"Ide figyelj te szellemi árvízkárosult!

Egy Arisztotelész képet kerestem a neten, s ekkor bukkantam
csodálatos irományodra.

http://www.inditlak.hu/politika.php

Na figyusz pubi! Olyan rohadt tanév kezdés még nem fordult elő, hogy a tankönyveket határidőre - ami azt jelenti, hogy egy évvel később! -, megjelentették volna! A te csodás írásoddal legalizálni akarod Arisztotelés által a politika és az erkölcs közti szoros kapcsolatot. Holott tudjuk, s szerintem kevésbé fogalmazásgátolt perceidben ezzel te is tisztában vagy, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ezzel morális komponenseket akarsz becsempészni a politika iszapjába, hogy azzal igazold a "demokrácia" embert üdvözítő tervét.

Ha néha esetleg kijózanodsz tájékozatlan könyvmoly létedből, akkor megismerkedhetsz a mindennapi valósággal. Lásd: TV (bár szerintem neked ezt betűvel kell írni... Televízió), Internet, rádió, újságok...

Pajtás hidd el, a politikának és a politikusoknak nincs szüksége a TE, és a hozzád hasonló csepürágók erkölcsi támogatására.

Szerintem sürgősen vizsgáltasd ki magad, nehogy valamilyen szövődmény visszamaradjon. Ezen soraid elkövetése után ugyanis nem csak téged kap el a roham (idegroham), hanem azt a pár szerencsétlent is, aki olvassa "műved". Ennek hatása alatt állok én is! (Váááááá....)

És szerezz be egy Arisztotelész képet, de sürgősen, hogy valami értelem - ha még kép formájában is - legyen a weboldalon.

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje segítsen rajtad, ha még tud... Más úgy látom, már úgysem segíthet...

Ha magadhoztértél kérlek mindenképp írj vissza!

Martius Simoria
Lelkigondozód"


A másik szöveg a Heti Válasz 2002. augusztus l8-i számának 16/17-es oldaláról való, melyben Élő Anita faggatja Eperjes Károly színművészt. Róla tudjuk, hogy évekkel ezelőtt megtért és baráti körének prófétalelkületű hitvallója, Orbán Viktor egyik tanácsadója. --- Íme a szöveg:

"AKKOR VAGYOK JOBBOLDALI, HA A JOBBIK RÉSZT VÁLASZTOM"

K.: Ön szerint a kereszténység nem magánügy?
V.: A kereszténység morális feladat és kötelesség ... Hála Istennek tavaly a polgári kormány idején az ezeréves felajánlást megismételtük Esztergomban. Ennek az országnak kétharmada vallásosnak mondja magát, ebből jó, ha tíz százalék gyakorolja a hitét. Úgy gondolom, a hiszékenység még nem hit. Mert ha igaz a felmérés eredménye, akkor a jobboldalnak kellett volna hatalmon maradnia. Azért nem így történt, mert azt hiszik, a baloldali érték összeegyeztethető a hívő léttel. Nem egyeztethető össze!

K.: Miért?
V.: Mert nem lehet két úrnak szolgálni. A jobboldaliság ugyanis azt jelenti, hogy az ember a jobbik részt választja, azaz a tízparancsolat-értékrendű morált. Tehát ennek a megméretésnek be kellett következnie. Nem elég például az ország korábbi vezetőjének hiteles jobboldalinak lennie, környezetének is fel kell ehhez nőnie.

K.: Ez volt a választási vereség oka?
V.: ... Én elsősorban önmagunkban keresném a hibát ... Talán másfél évvel ezelőtt a jobboldalnak egy összejövetelén azt mondtam: Tetsvérek, itt egy lelki, szellemi fordulat történt, - aki nem tud ezzel tartani, az vagy lemarad, vagy áruló lesz. Felteszem a kérést: A jó szándék mögött mindenütt jó cselekedet volt? Több hiteles jobboldali politikus kell. Valamit javultunk, mert most nem kétharmados a másik oldal, mint 1994 és 98 között volt. Javultunk, de ez nem elég.
Egyébként a jobboldal analízise majdnem mindig jó, de a konkluzió sokszor helytelen. Az Isten, család, haza egységbe tartozásnál felcserélték a sorrendet. A haza előbbre került Istennél.

K.: Ön szerint a politika a jó és rossz harca?
V.: Így van ... A politikai pártok ugyanis megszemélyesítenek egy értékrendet ... Most is két értékrend küzdelme zajlik ... A baloldal csak a világ dolgaival foglalkozik. A jobboldal megpróbálja a természetfeletti és természetes értékeket összehangolni. A korábbi kormányfő valahogy így fogalmazott: nemcsak kormányozni akarunk, szellemi, lelki fordulatot szeretnénk a nemzetben. Ez helyes törekvés.

K.: Hogyan élte meg Ön azt, hogy az ország miniszterelnöke a korábbi rendszer titkos tisztje volt?
V.: Fájdalmasan. Erkölcsileg nem tudom helyeselni, de jogilag kénytelen vagyok elfogadni. A nemzet egész teste beteg ettől. Addig is marad az ima, a jó szó és a jó cselekedet.

K.: Miért nem zárkózik be egy elefántcsonttoronyba a világirodalom legszebb műveivel?
V.: Nincs független állapot. Aki független, az langyos, azt pedig Isten kiköpi a szájából. Politizálok én akkor is, amikor felmegyek a szinpadra, és ahogy felmegyek a szinpadra. (Vagyis már a magatartásunkkal "politizálunk"! (B.Ö.Sz)) ... Ez a feladatom. A keresztségben kaptam. Minden kereszténynek prófétának kell lennie a maga módján.

K.: Végigolvastam a Széchenyi-filmről írt cikkeket. Támadás mindenütt. Mi erről a véleménye?
V.: Amit rám köptek, az mind érdemjel lesz odaát az Úr Jézs előtt.

K.: Lát esélyt arra, hogy még egyszer ilyen nagy főszerepet kapjon, mint a Hídemberben?
V.: A legnagyobb magyart még nem játszottam el. Széchenyit csak Kossuth nevezte a "legnagyobbnak". Széchenyi szerint - és szerintem is - a legnagyobb magyar Szent István!"