Czigány György gondolatai a repülőgépről


A meditáció: felemelkedés

A hit felemelkedés a természetfeletti világba

Ime egy modern szimbolum:A repülőterek futópályái remek és széles utak.De rövidek és nem vezetnek sehová.90 tonnányi súllyal vágtatni rajtuk hosszan életveszélyes: az út végét kerítés jelzi,erdő, szántóföld,házfalak, üzemek csarnokai állnak a száguldás útjában.A repülőgép csak műszaki okból és csak a nekifutás elején szakíthatja meg iramát.A lendületet,mely az utasokkal teli hatalmas gép "versenyautó" természetét hirtelen a gólyamadár vagy a sas légi törvényeinek nyugalmához szelidíti /Régi idők embere,ha láthatná egy repülőgép startját,csak torokszorító félelmet érezne.Azt hinné, a gyorsulás csak katasztófába torkolhat, hisz a felemelkedés esélyében aligha bízna,mert a repülést képtelenségnek tartaná./
Amikor a pilóta magára húzza a kormányszarvakat, akkor- az airn born pillanatában- megszületik a sebesség új érteleme: a fölszállás, a fölemelkedés diadalmas öröme (a test, az anyag, a földi gravoitáció leküzdésének extázisa).Óriási kockázat van ebben a vágtában, de a remény bizonyossága erősebb.
Ehhez hasonló megy végbe bennünk, amikor a hit kegyelmével élve,de még mindig evilági eszközöket felhasználva (agy,értelem,fogalmak...) az élet futópáyáján rohanva átlendülünk a túlvilági létbe