Csoóri Sándor új értelmiségi mozgalmat indít

( MTI, 2007. május 06., vasárnap )

Márciusi Charta néven új civil értelmiségi mozgalom alapításáról döntött szombaton Budapesten több mint száz ismert közéleti szemé­lyiség.

A mozgalom zászlóbontását Csoóri Sándor író kezdeményezte, akinek idén márciusban írt leveléhez számos író, művész, tanár, közgazdász, tudós, egyházi személyiség csatlakozott. „A cél az, hogy valamit meg­teremtsünk, amit magyar szellemnek hívunk. Egy kis nemzet személyi igazolványa a kultúra, s míg korábban nem volt szégyellnivalónk, ha a magyar kultúráról beszéltünk, ma már nem mondhatjuk el ugya­nezt” – fogalmazott Csoóri az MTI-nek.

Helyzetfelmérés volt miniszterekkel

A szombati alakuló ülést Budapesten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday utcai székházában tartották, ahol megjelent többek között Pozsgai Imre, Járai Zsigmond, az MNB volt elnöke, Martonyi János, az Orbán-kormány volt külügyminisztere, Stumpf István polito­lógus, az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere, Lányi András filo­zófus, Sára Sándor filmrendező és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti katolikus érsek.

„Azokra az ellentétekre, amelyekre mostanra jutott az ország, már nem lehet alapozni a demokráciát” – hangsúlyozta Csoóri. A mostani helyzetfelmérő tanácskozást a tervek szerint hamarosan újabb követi, és akkor pontosabban meghatározzák, hogy milyen formában működjön a szervezet. A kezdeményező elmondta, hogy a tervek között szerepel egy alapítvány létrehozása is.

Szakemberek kellenek

Az író hangsúlyozta, szándékuk, hogy ne keveredjenek a politikai táborokba. Szerinte a politikusok mellé olyan szakemberek kellenek, akik nincsenek kiszolgáltatva a politikusoknak. „A betegséget nem lehet megreformálni, azt meggyógyítani kell” – mondta, azt szorgalmazva, hogy fel kell éleszteni a szellemi életet, mert anélkül nincs esélye sem­milyen változásnak.

A magyar értelmiségnek címzett márciusi levelében Csoóri Sándor úgy fogalmazott: „a létrehozandó autonóm személyiségekből álló tes­tületnek úgy kellene majd működnie, mint egy jelképesen szólva – szellemi és morális felsőháznak, amelynek rangot az erkölcs, az érte­lem, a rokonszenv, a nemzeti érdek egységes védelme ad”. A levélben hangot adott annak is, hogy ma Magyarországon „a legnyilvánvalóbb igazság az, hogy aki értelmiségi és nem vakítja el a félelem, önző érdek vagy valamiféle téveszme, az magában leszámol ezzel a kor­mánnyal”.