Bábel Balázs kalocsa - kecskeméti érsek reflexiója

Egy ország állapotát lehet gazdasági, demográfiai, egészségügyi, poli­tikai, vallási és erkölcsi szempontok szerint vizsgálni. Az első három területről csak annyit tudok, mint a tájékozódó magyar állampolgár. Nagyfokú eladósodottság, milliárdos vagyonok mellett elszegényedés, elöregedés és katasztrofális népesség-fogyás jellemzi országunkat. A politikai élet sokkal összetettebb, mert a Kádár-kor örökségét most is hordozzuk: a nomenklatúra gyakorlati hatalmon maradása miatt valóságos rendszerváltás nem történt. Ehhez társul az egyre globalizálódó világ nyomása e kis országon. A népre jól illik Kossuth egy mondása: „Hosz­szan tartó rabszolgaság nem szokott hősöket teremni”. Sok írástudó árulása és a médiák félretájékoztatása miatt a nép nagy része „legyőzhe­tetlen tudatlanság”-ban él, és nosztalgiázik egy olyan kor után, amelyben föléltük jövőnket, és amelyből a bajok gyökerei erednek. Ismét egy idé­zet érzékelteti ezt a helyzetet. Szent Ágoston írta a vandáloktól körbezárt karthágóiakról: „A nép meghal, de cirkuszt kíván”. A show-műsorok vi­lága és a szenvedélyekbe való menekülés bizonyítja nálunk is ezt. Az er­kölcsi élet mély válságban van. A jóra azt mondják, hogy rossz, a rosszra pedig, hogy jó. Nem csoda, hiszen három nemzedék nőtt fel valláser­kölcsi oktatás nélkül. Súlyos erkölcsi kérdéseket, mint például az abor­tuszt, az eutanáziát, a sterilizálást, a homoszexuális együttélés házasság­nak történő elfogadását, az imperialista háborúban való részvételt, a határainkon kívül élő magyarok kirekesztését szavazás útján fogadtatják el. Mindez azért is lehetséges, mert Pilinszkyvel szólva: „Nem szám a szám, / Nem betű a betű. / Nem mondat a mondat.”

A hazugság polgárjogot nyert, amelynek a Biblia tanítása szerint Sátán az atyja. A vallási élet a népszámlálási adatok szerint még jónak volna mondható, de a valóság árnyaltabb. A gazdaság-kor egydimenziós embere nem fogékony a transzcendencia iránt. Újonnan felállított iskoláink leg­jobb esetben professzorokat tudnak nevelni, de konfesszorokat csak életpéldával lehet, márpedig igazi hitvalló keresztényből sokkal kevesebb van, mint akik a vallási hovatartozásukat meg merték vallani. Igaz a múlt évi Püspökkari Körlevélnek a döbbenetes megállapítása: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg bennün­ket”.

Szeretettel:

Bábel Balázs
érsek